Karácsonyi népszokások az Alpokban

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Karácsonyi népszokások az Alpokban

Feltöltve: 2009-11-25

Salzburg tartományban évről évre visszatérő ünnepek tarkítják a karácsonyhoz vezető utat, régiónként mások és mások. A bensőséges, színes adventet az évkezdet és a tavasz ünnepei, népszokásai követik.

December 5. és 6.: a krampusz és a Mikulás napja

align=left Az ajándékot hozó Szent Mikulással sok helyen találkozhatunk december 6-a környékén. Püspöksüveget viselő, püspöki botot tartó megszemélyesítői kívánságra házhoz jönnek. Aztán jók voltatok-e, teszik fel a kérdést és édességgel, mandarinnal, dióval töltött piros mikuláscsomaggal jutalmazzák a kis versikét felmondó gyerekeket. A tanulók, a tengerészek és a pékek védőszentjeként emlegetett Szent Miklós tisztelete a VI. századra nyúlik vissza. A köréje fonódó legendákban jótévőként, jótékony ajándékozóként jelenik meg. A Mikulást gyakran krampuszok kísérik. Ezek a rosszakat fenyegető, kissé ördögi figurák nem tévesztendők össze a hasonló maszkot viselő, eredetileg nőnemű perchtekkel, akik a telet hivatottak elűzni kolompjukkal.

December 4: hajtatott cseresznyefaágak

A toronnyal, karddal ábrázolt Szent Borbála, a bányászok védőszentje komoly tiszteletnek örvend Salzburg tartományban, akárcsak Szent Margaréta és Szent Katalin. A korai kereszténység idején élt, toronyba zárt Borbála apja akaratával ellenszegülve vette fel a keresztény hitet. Megtorlásul apja lefejezte. A legenda szerint virágok jelentek meg a szent sírján, innen ered a Borbála-napi cseresznyeághajtatás szokása. A salzburgiak közül sokan ma is cseresznyeágat tesznek vízbe ezen a napon. A lakás melegében kivirágzó ág a termékenység jelképe. Ha nem sikerül a hajtatás, talán túl enyhe volt a tél, kevés volt a fagy.

Csengettyűzők és kopogtatók

align=left A karácsony előtti három csütörtök estén a betlehemesekhez hasonló hírmondók, „csengettyűzők“ (anglöcklerek) és „kopogtatók“ (klöpflerek) járnak házról házra Salzburg tartományban. Többnyire hagyományos öltözetet viselnek, bottal, lámpással járnak és énekszóval, rigmusokkal örvendeztetik meg az embereket. A népszokás eredeti jelentése nem egészen tisztázott, lényege azonban a karácsony közeledtének, Krisztus születésének hirdetése, áldásosztás és jövendölés, a tél elűzésének szándéka és újévi jókívánságok közvetítése.

Mária-képek adventi útja

align=left A salzburgi hegyi falvakban, de Salzburg városában is egyre inkább újjáéled napjainkban a Mária-képek továbbadásának szokása. Az adventi hetekben a várandós Máriát ábrázoló szobrot vagy Mária és József betlehemi szálláskeresését ábrázoló képet adnak tovább házról házra, énekszó és imádság kíséretében. A befogadott Mária-kép védelmet és áldást hoz a háznak és lakóinak. A salzburgi hegyekben, főképp Pinzgau vidékén sok család őriz Miasszonyunk-táblaképet, köztük nem egy a XVII. és XVIII. századból származó eredeti alkotás. A betlehemi szálláskeresés az eredeti történet szerint a szenteste előtti kilenc estére esett, a népszokás jegyében továbbadott Mária-képek azonban az egész adventi időszakban úton vannak.

Tizenkét szellemjárta, mágikus éjszaka

Tizenkét mágikus éjszakát tartanak számon Salzburg tartományban a december 21-i Tamás-naptól a január 6-i háromkirályok napjáig. A néphagyomány szerint az egyedülálló asszonyok oltalmazója, a percht járja ilyenkor a vidéket. A háznak ragyognia kell a tisztaságtól és a rendtől, mosott ruhát kiteregetni a világért sem szabad. Sokan most is betartják a régi szokást, ha másért nem, azért, hogy békén élvezhessék az ünnepnapokat. A gazdák füstölő serpenyővel járnak körül a házban és az istállókban. Sokan szentelvizet is hintenek és elimádkozzák a rózsafüzért. A tisztító, gonoszűző tömjénillat óvja a házat és annak lakóit.

A hegyi karácsony szimbóluma, a fenyőfa

align=left A fenyőfa fényei elmaradhatatlanul hozzátartoznak a karácsonyhoz. Réges régi hagyomány, hogy az ó- és az újév fordulójának tiszteletére szimbolikus jelentésű örökzöld ágakkal, gyertyafénnyel díszítik házaikat az emberek. A karácsonyfaállítás szokása nem mondható ősréginek: a fennmaradt dokumentumok szerint 1813-ban állították fel az elsőt Grazban. A polgári otthonokban csak évtizedekkel később jelent meg a karácsonyfa. Salzburg tartományban, a hegyi karácsony szimbólumaképpen is, közönséges lucfenyő vagy jegenyefenyő tölti be a karácsonyfa szerepét. A gyerekek csak szenteste láthatják meg a csodálatosan feldíszített, fényben úszó fát, alatta az ajándékokkal. A kis fenyők hagyományosan január 6-ig állnak a lakószobákban, de sokan gyertyaszentelőig, azaz február 2-ig sem szedik le őket.

Kisjézus született Betlehemben

align=left A karácsonyi ünnephez a kis betlehemek is hozzátartoznak. Az első betlehemet Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, az itáliai Greccioban. A Salzburg tartománybeli betlehemek többnyire kis alpesi kunyhókra emlékeztetnek. Sokan maguk faragják ki a figurákat aprólékos gonddal, vagy legalábbis maguk állítják össze a jelenetet. A betlehemek közt valóságos műalkotások is akadnak, ezeket templomokban, múzeumokban állítják ki advent idején. A gyerekek is szívesen mennek betlehemnézőbe és hallgatják meg Jézus születésének történetét.

Szerencsehozó náspángolás

Elsősorban lungaui szokás a pisna-járásnak is nevezett, szerencsét, áldást hozó náspángolás. Nyírfavesszővel végzik december 28-án, aprószentek napján és Lungauban mondóka is jár hozzá: jó erőt, egészséget, szerencsés új évet, göndörhajú Kisjézuskát, gondod, bajod ne legyen egész évben sohasem!

“Vad hajsza” az Untersbergnél

align=left Az advent második csütörtökjén lezajló "vad hajsza" mondáját mindenütt ismerik a német nyelvterületen. A népszokás a szelek és a halál istenéül tisztelt Wodan és annak hadserege mondáján alapszik. A Salzburg városától nem messze magasodó Untersberg környékén jelennek meg a vad alakok, nem sokkal a „szellemjárta“ mágikus éjszakák beköszönte előtt. A pontos helyszínt igyekeznek titokban tartani, így sohasem lehetünk biztosak, melyik helyiségben tűnik fel a lármás sereg, hogy eljárja tompa dobszóval és füttyökkel kísért táncát, melynek végeztével szerencsét kívánnak a házaikból előriogatott embereknek. A “vad hajsza” elmaradhatatlan, jellegzetes figurái a Halál, a Boszorkány és a lópatájú, izzó szemű, háromlábú kecske, a Habergoaß. De ott vannak köztük az untersbergi mondakör alakjai is: a Főpercht, Moha anyó, a Holló, Abfalter óriás, a Disznóormány, a Fa, a Medve, a Medvetáncoltató és a Kakaskuncogó is. A vad hajsza hagyományát 1949-ben élesztették újjá.

Fényhozó csengettyűsök

Egyes salzkammerguti, flachgaui, Enns-völgyi településeken és Salzburg városában a csengettyűsök csoportjai vonulnak fel január 5-én. A fehérbe öltözött férfiak magasba nyúló fejdíszt viselnek, övszíjukon harangokat és csengettyűket. Vezetőjük hosszú, csengettyűs botot visz. Művészi gonddal megépített, festett vagy színes papírral ragasztott fejdíszük a legérdekesebb: mindegyiknek más a formája és belsejükben gyertyák égnek. Színpompás, világító fejékükkel és fehér ruhájukkal fényt hoznak a sötét téli éjszakába és szerencsét az új évre.